Történetem

Nagy álmom, hogy újra lefussam a félmaratont. Miután megszülettek a lányaim, nagyon nehezen illesztettem be a rendszeres futást az életembe. Nem, nem kényelmi szempontok miatt, kicsit sem vagyok az a lusta, vagy feladós típus. Egyszerűen csak nem jött el az én időm-újra. Soha nem adtam fel, minden héten futottam, csak több/más lett volna a cél. Ebben az évben sok minden összeállt az életemben, egyéni szinten. A lányaim elég nagyok ahhoz (7-7-9évesek) , hogy élményként megtapasztalhassák, ahogy az anyukájuk célba ér (könnyes szemmel:)). Pszichológusként a legboldogabb lennék, ha mindezt egy jó ügy támogatásával érhetném el. Ez az én történetem.